13. történet

Cím: Édes jutalom

Korhatár: nincs

Figyelmeztetések: Breaking Dawn spoiler

Jellemzők: általános, romantikus

Választott szituáció/jelenet: Bella teljesen megtanulta vezérelni az erejét, így Edward már szabadon olvashat a gondolataiban.

Leírás: Breaking Dawn után játszódik. Renesmee szeretnivaló, édes kislány módjára szívességet kér anyjától, akinek először fogalma sincs, mit mondjon. Majd megérkezik a történet másik két szereplője, és a probléma rövid időn belül megoldódik. :)

– Mami! Kérlek, kérlek, kérlek!

Renesmee fülig érő szájjal, hatalmasra nyitott, kérlelő tekintettel futott a Cullen ház nappalijába.

Bella érdeklődve tekintett fel a könyvből, amit kezei közt tartott. Hiába olvasta ki már több százszor, mégis minden alkalommal, mikor megforgathatta kezei közt, ugyanolyan lelkesedéssel volt iránta.

Nessie lefékezett a kanapé előtt, hogy aztán óvatoskodva felmászhasson rá. Négykézláb kúszva tette meg az utat közte és Bella között, továbbra is próbálva elővenni a lehető legbájosabb énjét.

Bella letetette a könyvet maga mellé, ölelésre tárva ki karjait, miközben apró mosoly húzódott szája szegletében. Renesmee erre a gesztusra még jobban elvigyorodott, és kapva az alkalmon, izgatottan helyezkedett el anyja ölében. Csendesen összekuporodott karjaiban, mikor azok óvón körbezárták őt, fejét mellkasára hajtva.

Bella végigsimított kislányának gyönyörű, vöröses-barnás haján, mire az rá emelte tekintetét.

– Mit szeretnél, Nessie? – kérdezte kedvesen érdeklődve Bella.

A kérdezett hirtelen ártatlan képet vágott, mintha semmiről sem tudna.

– Honnan gondolod, hogy kérni szeretnék valamit? Én csak ide szerettem volna jönni, hogy az öledbe vegyél.

Bella vigyorogva csóválta meg fejét.

– Hát jól van. Na, és hol hagytad Jake-et?

Jacob nevének említésére Bella úgy látta, Renesmee szemében egy pillanatra félelem csillant meg. Nem értette lányának különös reakcióját, így fokozódó kíváncsisággal várta a választ.

– Miért kéne mindig Jake-kel lennem? Most veled szeretnék lenni egy kicsit. Meg apával. Hol van apa? Megígérte, hogy egyik délután játszik velem és Em bácsival a tóban. Ma pedig nagyon jó idő van.

– Ha megígérte, biztos be is tartja. De most nincs itthon. Jasperrel elmentek.

– Hova?

– Nem tudom. Nem mondták, én pedig nem kérdezősködtem – rántotta meg vállait.

– Kár, hogy nincs itt – dőlt vissza anyja mellkasára Renesmee, szomorúan lebiggyesztve ajkait.

– Én már nem is vagyok neked elég jó? – kérdezte incselkedően Bella.

– Jaj, mami! – ölelte át Bella nyakát – Tudod, hogy szeretlek téged is.

Bella felkuncogott.

– Hogyne tudnám!

– Te szeretsz engem?

– Persze, hogy szeretlek, kicsim – csókolta meg feje búbját.

Renesmee elmosolyodott, lehunyva szemeit. Csendesen ültek így pár percig, mikor a csöndet a kislány törte meg.

– Mami, kérhetek tőled valamit? – nézett anyjára könyörgő szemekkel, összekulcsolva kezeit.

– Persze, mondjad nyugodtan.

– Elmehetek Jake-kel pár napra La Pushba? – hadarta el.

Bella megdermedt. Látta lánya szemében a vágyat és kérlelést, mégsem tudott rá mit felelni. Természetesen bízott Jacobban, főleg, mióta az bevésődött Renesmee-be. Bármikor rábízta volna lányát, ám eddig arra egyszer sem volt példa, hogy több napig vele legyen. Mindig Jacob volt távol la push-i otthonától, nem fordítva. Azonban Alice-tól és Jaspertől megtudta, hogy a fiúnak honvágya van a tengerparti lakhelyéhez, hiába érezte itt is tökéletesen magát.

– Na? Kérlek, mami, kérlek!

Bella zavartan fészkelődni kezdett ültében.

– Nos…

– Sziasztok! – lépett be Jacob az ajtón.

Szokásához híven egyetlen térdig érő farmernadrág volt rajta, semmi más. Szemeiben izgatottság bujkált, de abban a pillanatban, amint találkozott a tekintete Renesmee-vel, hihetetlen lágyság és boldogság váltotta fel ezt.

– Jake! – örült meg neki Renesmee.

Arcára hatalmas vigyor ült ki. Gyorsan lekászálódott anyja öléből, és kitárt karokkal futott a fiú felé.

– Szia, tökmag – ölelte magához nevetve Jacob.

Renesmee boldogan simult annak karjaiba, mikor az felemelte, mellkasához húzva őt.

– Szia, Jake – köszönt neki Bella finoman mosolyogva.

– Megkérdezted? – kérdezte halkan Jacob a kislánytól, mire az arcára tette tenyerét, megmutatva neki az eddig lezajlott eseményeket – Áh, oké. Bízd csak rám – kacsintott rá.

Jacob odasétált a kanapéhoz, Nessie-vel karjaiban, és leült rá.

– Mi a helyzet, Bells?

– Hallom, el szeretnéd rabolni Nessie-t.

Jacob erre felnevetett. Bella furcsán nézett rá.

– Azt ne mond, hogy nem engeded meg!

– Pedig megfordult a fejemben – vetette oda kissé mérgesen.

– Ugyan, Bells! Ezt te sem gondolhatod komolyan. Meg vagyok róla győződve, hogy elengeded velem Nessie-t.

– Miért is? – vonta össze szemöldökét Bella.

– Nem emlékszel, téged hányszor raboltak el különböző egyének Charlie-tól? Ha nem Edward, akkor Alice, ha nem Alice, akkor Carlisle, ha nem Carlisle, akkor meg én – vigyorgott rá. – Neked már bőven kijutott ebből a tapasztalatból. Engedd, hogy a lányodnak is legyen benne élménye. Hiszen te is tudod, milyen jó buli tud lenni egy ilyen elrablósdi! – kuncogott.

– Olyan idióta tudsz lenni, Jake… – csóválta meg fejét mosolyogva – Na, jó. Részemről rendben. De még Edwardot is meg kell kérdeznetek! Nála biztos nem lesz ennyire egyszerű helyzetetek – vigyorgott Jacobra.

– Na, igen… – húzta el száját.

Bella játékosan oldalba bökte őt, mire Jacob megint mosolyogni kezdett.

– Egyébként Carlisle mikor is rabolt el engem? – nézett rá zavarodottan.

– Minden olyan esetben, mikor kórházba kerültél, vagy megsebesültél. Vagy mikor például terhes voltál Nessie-vel. Akkor teljes mértékben ő rabolt el.

– Azért inkább Rose keze volt benne a dologban.

– Jó, akkor az a szöszi. De attól még Carlisle is. Na, és hol van a kedvenc apukánk? – kérdezte Jacob.

– Engem keresel, Jacob? – jött be a nyitott erkélyajtón Edward.

– Oh, ember! A frászt hozod rám – ugrott meg Jacob ijedtében, mikor Edward hangja pontosan a háta mögül hangzódott.

Edward vigyorogva sétált közelebb triójukhoz, puszit nyomva felesége szájára.

Jacob homlokához emelte kezét, miközben látványosan öklendezni kezdett. Renesmee kuncogással díjazta az előadását, míg Edward mérges pillantásokat lövellt felé. Bella csak magában somolygott.

– Elárulod tehát, miben lehetek szolgálatodra?

– Csak egy aprócska szívességet szeretnék kérni tőled – kezdett hozzá Jacob, mire Bella prüszkölni kezdett a visszafojtott nevetéstől, köhögésnek álcázva.

Edward sanda pillantást vetett rá. Ám hiába próbálta megnézni annak gondolatai között, Bella konokul a nemrég olvasott könyvére gondolt.

– Tehát – nyomta meg Jacob, hogy mindenki rá figyeljen – Nessie és én szeretnénk engedélyt kérni tőled is, hogy elmehessünk pár napra La Pushba.

– Tessék? – kérdezte megütközve Edward. Mindenre gondolt, kivéve erre.

– Szóval tényleg csak pár napról lenne szó. Igazából nekem már egy kis honvágyam van, és felmerült az ötlet, hogy Nessie is velem jöjjön. Ő benne lenne, és Bellát is sikerült meggyőznöm. Már csak neked kellene rábólintanod.

Edward kérdőn nézett Bellára, mire az egy sóhaj kíséretében gondolatban válaszolt neki.

„Jake-nél jobb testőrt aligha találnál Nessie-nek. Teljesen biztos vagyok benne, hogy egy pillanatra se hagyná magára, míg La Pushban lennének. Ha másért nem is, de a bevésődés miatt biztos lehetsz ebben. Engedd meg nekik, kérlek! Én sem repdesek az örömtől, hogy pár napig nem látjuk Nessie-t, de el kell fogadnunk, hogy ő is kezd felnőni, és nem lehet örökké bezárva a négy fal közé, vagy épp a közeli erdőrészbe. Neki is jót tenne egy kis környezetváltozás.”

Edward még egy pillanatig fürkészte Bellát, végül megadóan felsóhajtott egy bólintás kíséretében.

Jacob győzelemittasan üvöltött fel, feltartva kezeit a magasba, hatalmas vigyorral arcán, mire Nessie is követte példáját.

– De ha csak egy haja szála is meggörbül, én magam intézkedek Rosalie helyett, hogy három lábon futkoss tovább!

Jacob nevetve bólogatni kezdett.

– Megígérem, hogy teljes épségben hozom őt vissza. Na, Nessie, megyünk pakolni? – nézett le az ölében levő kislányra.

Renesmee nevetve leugrott öléből, felfutva az emeleten levő szobájába. Jacob vigyorogva ment utána.

Edward egy hosszú pillanatig követte őket tekintetével, egészen addig, míg be nem csukódott kislánya ajtaja valahol az emeleten. Leült Bella mellé, magához húzva őt.

– Köszönöm, hogy megengedted nekik – adott csókot Edward nyakára.

Erre a férfi elmosolyodott.

– Én pedig köszönöm, hogy gondolatban győzködtél. Még mindig alig bírom felfogni, hogy képes vagyok olvasni a gondolataidban. Annyira csodálatos érzés! Tudod, már mióta várok erre?

– Talán azóta, hogy pár éve megláttál engem az iskola ebédlőjében?

– Pontosan. Soha világéletemben nem gondoltam volna, hogy örülni fogok ennek – bökött fejére.

Bella kuncogni kezdett.

– Örülök, hogy boldog vagy.

Edward gyengéden lenézett karjaiban tartott feleségére, fél kezébe véve annak jobb orcáját.

– Mindezt neked köszönhetem. Azt hittem, sose találom meg a boldogságomat, most pedig nézz rám! Tökéletesen elégedett vagyok mindennel, és még Jake-nek is megengedtem, hogy elvigye Nessie-t.

„Nagyon jól döntöttél. Jacobnál jobbat aligha találnánk Renesmee mellé.”

Edward vigyorogva bólogatni kezdett.

– Igazad van. Szeretlek, Édes.

– Én is téged. Örökké és örökké és még tovább.

– Együtt – lehelte Edward, majd megcsókolta Bellát.

– Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a pár napot… biztos nyugtalan leszek – osztotta meg kétségeit Edward Bellával.

„De hiszen Jacobnál biztonságban lesz a lányunk. Ráadásul az sem elhanyagolható tény, hogy kinézetéhez képest rendkívül értelmes, intelligens. A bőre is keményebb, mint egy emberé. Ne aggodalmaskodj, kérlek! Együtt kibírjuk. Hamar el fog telni ez a kis idő.”

Edward csibészesen elmosolyodott Bella utolsó gondolatára.

– Ó, nekem azt hiszem, van pár ötletem, mivel tölthetnénk ki azt a rengeteg időt…

Bella kuncogni kezdett, fejét férje vállára hajtva.

„Remélem, azért a házunk még egyben lesz, mire Nessie visszajön. Kínos lenne magyarázkodni neki. Nem beszélve Emmettről és Jasperről… Ezer évig hallgathatnánk.”

Mindketten nevetni kezdtek a nő gondolataira. Akkor úgy érezték, hogy az a pár nap valóban hamar el fog múlni.